Az elmúlt, körülbelül fél évből, 3,5 hónapot töltöttem az USA-ban. Ebben az időszakban volt lehetőségem belelátni egy induló vállalkozás folyamataiba a kezdetektől egészen az első visszatérő ügyfelek megjelenéséig. Részt vettem számos kapcsolatépítő és üzleti eseményen, egy online BNI eseménytől kezdve a helyi 'Biz to Biz' programokon keresztül egészen a floridai start-up ökoszisztéma eseményeiig. Ebből adódóan volt lehetőségem megismerni, hogyan gondolkodnak az Egyesült Államokban a vállalkozók. Ebben a cikkben a tapasztalataim alapján összegyűjtöttem 5 jelentős különbséget a magyar/európai és az amerikai üzleti gondolkodás között.

1. “Hustle” mindset vagy mentalitás: Ha te is olvasol vagy követsz amerikai sikerszerzőket, gurukat, ismert amerikai vállalkozókat, akkor biztosan találkoztál már a “hustle” fogalmával. A hustle kifejezést nehéz magyarra fordítani, de én hajtásként, hajszaként, sietségként, nyomulásként tudnám lefordítani. Az USA-utam előtt úgy gondoltam, hogy a 'hustle' azt jelenti, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat. Kemény és kitartó munkával, folyamatos cselekvéssel, szorgalommal, állhatatossággal elérhetjük azt, hogy sikerre vigyük, amit szeretnénk, például a vállalkozásunkat. Nos, a hustle ez, és ennél több is. A hustle az USA-ban nem csak annyit jelent, hogy beleadsz mindent. A hustle azt jelenti, hogy nyomulsz. Még pedig éjt nappallá téve. Nem foglalkozol azzal, hogy ki mit gondol erről, nem érdekel mit gondol a potenciális ügyfeled. Maximum elhiteted vele, hogy érdekel, ha elég ügyes vagy. De leginkább arról szól a hustle, hogy 0-24 órában nyomulsz minden lehetséges módon. Az üzleti eseményeken, amin részt vettem, megkérdeztem a helyi (amerikai és bevándorló) vállalkozókat, hogy mit értenek pontosan a hustle alatt. Egy bolgár, marketing céget indító fiatal vállalkozó úgy fogalmazta meg a hustle jelentését, hogy az a cselekvés, amikor folyamatosan megkeresed a potenciális ügyfeledet, amíg azt a választ nem kapod meg tőle, amit szeretnél. Ehhez legalább 6-7 érintkezés szükséges. Az amerikaiak úgy gondolkodnak, hogy minél kitartóbban és minél többször keresel fel valakit, annál inkább tanúskodik ez arról, hogy valóban el akarod érni a céljaidat. És az amerikaiak ezt értékelik. A 6-7 érintkezés lehet e-mail, telefon, személyes megkeresés, komment, üzenet a social media-n és ezek egyvelege. Velem nem egyszer esett meg, hogy valaki, akivel egy eseményen találkoztam, már rögtön aznap, vagy másnap írt nekem egy e-mailt vagy felhívott, hogy eladjon nekem valamit vagy szervezzen velem egy Zoom meeting-et. Ha elutasítottam, újra próbálkozott még legalább háromszor. Van olyan, akinek egyetlen egyszer sem válaszoltam az értékesítő e-mailjeire és fél év után is kapok tőle üzenetet. Itthon, Magyarországon, de úgy gondolom, hogy Európa nagy részében is ez már a zaklatás kategóriájába esik. Minél inkább nyomul valaki, annál kevésbé akarunk vele együtt dolgozni. Az rendben van, ha X hét vagy hónap elteltével újra megkeresünk valakit, de ha ez naponta vagy hetente többször megesik, akkor sokkal szívesebben töröljük az illetőt az e-mail listánkról vagy a LinkedIn ismerőseink közül.
   
   
2. Story: Amióta a start-up kultúra és az ehhez kapcsolódó módszertanok elterjedtek hazánkban is, azóta talán nem lesz olyan meglepő a második pont, azonban úgy gondoltam, mégis érdemes megemlítenem, mivel az amerikai üzleti gondolkodásban ennek kiemelt, mondhatni, elsődleges szerepe van. Mi is ez? A történeted. A személyes sztorid. Neked mi a sztorid? Mi a történeted? Miért akarod, hogy működjön ez a vállalkozás? Honnan indultál, hol tartasz most és merre haladsz? Hová akarsz eljutni és miért? Mi a személyes érintettséged? Talán gyerekkori vágyad? Az amerikaiak imádják a jó sztorit. Ha jó a sztori, akkor félig eladtad a termékedet, de legalábbis magadat biztosan. Ha jó a sztori, akkor sokkal jobban megnyílnak az emberek az irányodban. Ha pedig ez a sztori nem csak egy emberrel kapcsolatos, hanem például a pároddal, a barátaiddal, a családoddal, a házastársaddal együtt írjátok a történetet vagy egy közösség is szerepet játszik benne, akkor még nagyobb hatással van. Ha nincs sztorid, nem vagy elég érdekes.
   
   
3. Direkt kommunikáció: Az európai üzleti hozzáállással szemben az amerikaiak sokkal direktebben kommunikálnak, ha üzletről van szó. Ha valakivel találkozol egy üzleti eseményen, egyértelmű, hogy azért vagytok ott, hogy a vállalkozásotokat építsétek, így nem kell szerénykedni. Bátran menj oda az emberekhez és beszéljetek, nézzétek meg ki mit csinál, szerezzétek be a névjegykártyákat és legkésőbb holnap már jelentkezzetek is. Az USA-hoz viszonyítva itthon túl sokat várunk, mielőtt felkeresünk valakit, aki érdekes lehet a vállalkozásunk szempontjából. Míg te azon gondolkodsz, hogy milyen alaposan fogalmazd meg és csomagold be a megkeresésed indítékát, addig egy amerikai már egy Zoom-hívást kezdeményez veled, felhív és e-mailt is küld egyszerre. Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy a cégek alkalmaznak egy úgynevezett “felhajtó embert” is. Ők azok, akik minden üzleti eseményen ott vannak, nagyon kedvesek, érdeklődőek, begyűjtenek valamennyi kontaktot és az esemény után ezt a kontaktlistát átadják a cégben egy “szakmai értékesítőnek”, aki végül felveszi veled a kapcsolatot és aki valóban tud minden szakmai kérdésre válaszolni, ami benned felmerülhet.
   
   
4. Marketing: Az egyik nagy meglepetés számomra az a marketingben volt. Az USA-ban kétfajta marketing létezik. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna mással. A hagyományos marketing és a modern, legfrissebb trendeket követő marketing. Az expo-k vagy gigantikusak vagy kicsik és “régimódiak”. Az amerikai kis-és középvállalkozásokra sokkal inkább jellemző, hogy a hagyományos marketing módszereket alkalmazzák. Szórólapokat gyártanak és osztanak ki, beach flag-eket és úgynevezett “yard sign”-okat vagyis a közterületeken szabadon leszúrható táblácskákon hirdetik magukat. Hetente van lehetőség arra, hogy expo-kon vegyenek részt, de ezek az expo-k nem olyanok, mint azok, amiket például Budapesten a Lurdy-házban megszokhattunk. Ezekre az expok-ra minimálisan készülnek a kiállítók, általában valamelyik hotellánc konferenciatermében kerülnek megrendezésre (pl. Marriott, Hyatt). Minden kiállító kap egy kisebb vagy nagyobb asztalt, két széket és egy fehér terítőt és ezzel készen is vagyunk. A vállalkozó elviszi a termékeit, a névjegykártyáit, esetleg egy roll-up-ot és megjelenik. A kiállítói díj sem drága, kb. 200 USD körüli, ez általában az asztalod nagyságától függ. Mivel hustle mentalitás van, sokkal fontosabb a jelenlét, mint az, hogy a legesztétikusabb, legstílusosabb, leginkább figyelemfelkeltő standdal vagy asztallal jelenj meg. Érdekes volt az is, hogy sok amerikai vállalkozó nem használja vagy nem aknázza ki az online marketingben rejlő lehetőségeket. Például nem találod meg őket a social media-n vagy minimális a jelenlétük. A hagyományos marketingen kívül azonban ott van a másik oldal is: a modern, legfrissebb trendek. Amennyi hagyományos marketing módszerrel találkoztam, ugyanannyi vállalkozóval találkoztam, aki viszont a legfrissebb marketing trendeket hirdeti és értékesíti. Például több videomarketinges szolgáltatóval beszélgettem. Volt olyan cég is, aki TikTok videókat készít magas minőségben, profi színészeket biztosít a videókhoz és hollywood-i minőségű tartalmakat gyárt a cégednek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nem igazán volt a kettő között átmenet, míg Európában éppen a kettő közötti álláspont a jellemző. Használjuk a hagyományos marketinget, azonban KKV-ként is igyekszünk lépést tartani a trendekkel, kísérletezni, megnézni, mi működik.
   
   
5. Külsőségek: Ahogy a marketingből is kitűnik, az USA-ban nem feltétlenül tudod eldönteni a külsőségek alapján, hol tart egy szervezet. Floridában külsőre az épületek nagy része hasonlóan néz ki. Erre jó példa az, amikor az amerikai borkereskedő szomszédunk meghívott minket egy italra egy közeli koktélbárba. A hely mellett sokszor elautóztunk és nem is sejtettük, mi vár minket belülről. Ami kívülről egy átlagos kis kávézónak tűnt, az belülről egy stílusos koktélbár és gourmet étterem volt igazi ínyencséggekkel, mint például a kaviáros-lazacos gourmet pizza. Ugyanez igaz a vállalkozásokra és az emberekre is. Egy Gucci üzletben az USA-ban nem fognak megkülönböztetve viselkedni veled, ha épp edzőruhában sétálsz be vagy a legelegánsabb öltözékben. Európában sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a stílusra, a kultúrára, a külső megjelenésre, legyen szó öltözködésről, webdesign-ról, szervezetről. Ez a témakör más szinteken és más módokon jelentkezik az amerikai és az európai kultúrában.
   
   
6. Informatikai vállalkozások: Ez inkább hasonlóság lesz, mint különbség. Bár nem jártam a Szilícium-völgyben, hanem a floridai üzleti közösséget ismertem meg, azonban fontos kiemelni, hogy Florida jelenleg az USA egyik, gazdaságilag leggyorsabban fejlődő állama. Rengeteg cég költözik át Kaliforniából, New York-ból Texas vagy Florida államba, így aztán nem csak helyi üzletemberekkel volt szerencsém beszélgetni. Az informatikai vállalkozások az USA-ban és Európában is ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzdenek. Mik ezek? Nagyon nehéz megtartaniuk a fejlesztőket, IT szakembereket. Nagyon fontos egy megtartó szervezeti kultúra kialakítása és egy olyan környezeté, ahol a munkavállalók jól érzik magukat, jó a csapat, jól működő rendszerek és alapelvek vannak, transzparens a kommunikáció és van lehetőség a kreatív ötletek kibontakoztatására és a fejlődésre.

Ha tetszett a rövid összefoglalóm és van kérdésed, akkor írj kommentben vagy az alábbi e-mail címen.

info@lillakertesz.com